Leírás

Jancsika és a libuskák / Johnny and the goosies

színes magyarul beszélő angol feliratos rövidfilm, 6 perc, 2010, 35 mm

Rendezők: Igor és Ivan Buharov, Vasile Croat
Szereplők: Szűcs Tibor, Bagdi István, Bagdiné Kovács Mária, Paizs Miklós- mesélő
Operatőrök, forgatókönyv, animátorok: Igor és Ivan Buharov, Vasile Croat
Zene: Hevesi Nándor, Vereb Szabolcs
Hang: Zányi Tamás
Producer: Durst György
Gyártó: Kép-Árnyék Bt.

A libák Jancsinak szót fogadtak, amit mondott megtették, szavait megértették. Szép lassan megtanultak magyarul. Ezért szerette a libákat Jancsi. Az értelmükért.

A másik ember iránti féltés diadala / Triumph of Sympathy

színes magyarul beszélő játékfilm, 75 perc, 2000, super 8 felnagyítva 35 mm-re

Rendezők, forgatókönyv, operatőrök, : Igor és Ivan Buharov, Nyolczas István, Vasile Croat
Szereplők: Madaras József, Bujdosó Ági, Vasile Croat, Márkus Judit, Szabó Gyula, Gut István, Bagdi István, Lengyel Sándor, Somlai János, Bese Sándor, Bagdiné Kovács Mária, Szabó Dezső, Polgári László
Zene: Pop Ivan zenekar, Bujdosó János, Ivan Buharov
Animáció: Nyolczas István
Gyártásvezető: Szilágyi Zoltán
Hang: Zányi Tamás
Producer: Durst György
Gyártó: Comphoto Bt., Duna Műhely, 40 Labor

A 40 Labor hithű konzervatívként nyúl vissza – generációjából egyetlenként – az elveszettnek látszó hagyományhoz. A húszas évek avantgárdjához, a hatvanasok filmnyelvi-narrációs forradalmához, a hetvenesek experimentalizmusához. És a folyvást emlegetett posztmodernhez, melynek világnagy ernyője alá mindez lötyögősen befér (meg minden más – és mindennek az ellenkezője – is)

Buharovék erős és hatásos képeket álmodnak a vászonra, művük fogva tart akkor is, ha mukkot sem értünk belőle. Nem ismerjük meg világuk szabályait, ám érezzük e szabályok erejét.” – Báron György

– “a film üzenete metafizikai és mindent átfogó. Egy világlátás, miszerint a világ misztikus, nyomasztó, babonás, kiszámíthatatlan, kényelmetlen, furcsa és erőszakos. A gondolat nem új. Ami új, az a kommunikáció minősége.”

Lehet, hogy csak miattam van, de az Andalúziai kutya óta nem láttam hasonló filmet, ami így tovább vitte volna a szürrealista hagyományt. Aki nem nézi meg, az lemarad a kortárs filmtörténet egy korszakalkotó munkájáról, meg egy audiovizális vidámparkról is… ” – maxigas”