A haza sokrétű fogalom. Gyakran dicsfénybe vonják, felstilizálják, a legkülönfélébb értelemben használják vagy visszaélnek vele. A legtöbb ember azt a helyet nevezi hazának, ahol úgy érzi, biztonságban van, odatartozik és elfogadják. Mások számára a haza csak egy földrajzi helymeghatározás. És gyakran gyűjtőfogalomként használják bizonyos kulturális értékek és hagyományok összességére.
A 20. és 21. század nagy témái és áramlatai – múltfeldolgozás, globalizáció, migráció és a társadalom polarizálódása – szükségképpen a hazafogalom változását eredményezik. Nem csoda, ha a képzőművészetben, az irodalomban és a filmművészetben megint új szemmel néznek a hazára mint olyanra.
A 2020-as Berlinale „A német film perspektívái” szekciójában is a haza volt a tematikai súlypont. A szekció vezetője, Linda Söffker egy interjúban (https://www.berlinale.de/de/archiv-auswahl/archiv-2020/berlinale-themen/interview-perspektive-deutsches-kino-2020.html) azt mondta:
„A Heimatfilm műfaját az évtizedek során újra és újra leporolták és aktualizálták. Az ötvenes években mint giccs és vágyképzet menekülési lehetőség volt. Így vonult be a német Heimatfilm a nemzetközi filmtörténetbe. Ehhez a hazafogalomhoz, illetve „hazafilm”-fogalomhoz ma persze már negatív konnotációk társulnak. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején aztán Volker Schlöndorff és Rainer Werner Fassbinder megcsinálta a maga Heimatfilmjeit. Vagy Edgar Reitz, aki olyan Heimatfilm-trilógiát csinált, amelyben normális embereket mutatott be a maguk hétköznapi életében. A kilencvenes évek folyamán a német vigjátékban talált otthonra a Heimatfilm. És ma, egy olyan korban, amikor határok omlanak le, és új falakat emelnek, az identitás és a haza kérdése újra roppant aktuális téma.”
Programunkban négy olyan fontos, friss német film szerepel, amelyek új megvilágításba helyezik a haza fogalmát.
Két női rendező és két férfi rendező, két dokumentumfilm és két játékfilm. A dokumentumfilmekből (Mindörökké Walchensee, A haza időből álló tér) megtudhatjuk, hogy a saját családtörténettel való szembenézés milyen nagy mértékben befolyásolja a hazához való viszonyt. A két játékfilmben az utazás motívuma szolgál arra – legyen szó egy távoli sivatagba vagy az álom révén a tudatalattiba tett utazásról –, hogy kiderüljön, van-e haza, ahová eljuthat az ember.
* A filmes programunk címét Illyés Gyula egy versétől kölcsönöztük. A vers egy olyan, verssorokból és emlékekből felépülő haza-fogalmat fejt ki, amely a legnehezebb körülmények között is érintetlen maradhat.
 ÁLOM |  MINDÖRÖKKÉ WALCHENSEE |  FEKETE TEJ |  A HAZA IDŐBŐL ÁLLÓ TÉR |